Gyalóka község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Győr-Moson-Sopron megye
Kistérség: Sopron–Fertődi kistérség
Lakosság: 72 fő
Terület: 3.93 km²
Népsűrűség: 18,32 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 99

Fekvése

Végig a Fő utcán

A megye délnyugati részén, Sopron és Kőszeg között, Győrtől 100 km-re fekszik. 1991-től önálló önkormányzata van, a szakonyi körjegyzőséghez tartozik. Éghajlata mérsékelt, az Alpok közelsége miatt hűvösebb, szelesebb és csapadékosabb az országos átlagnál.

Története

Első írásos említése 1308-ból való. Középkori birtokosai az Osl-nemzetségből leszármazott családok és a Kanizsayak. 1544 táján még jobbágyközség, Koroknay Péter és Ládonyi Lászlóné szül. Gyalókay Dóra tulajdonában. Jobbágylakossága mindössze 3 porta volt, ez is fizetésképtelen szegény, így 1549-re a község a jobbágytalan nemesi falvak sorába süllyedt. 1549-ben 2 nemesi kúriát írtak ösz-sze. A község birtokos családjai közül az említett Gyalókay Dóra után a Ládonyiak, Garázdák, Gergóczok, Polányiak és Akácsok következtek. A gyalókai Dukkon-malom élénk üzlet tárgyát képezte: 1580 körül Gongol, alias Molnár Jánostól vette meg Podgorszky János pannonhalmi kapitány. 1585-ben az ő fia adta el pécsi Bornemissza Jánosnak és nejének, Patyi Annának, továbbá Polányi Gáspárnak és Farkasnak, Garázda Benedeknek, akik elzálogosították a csapodi Kálmán Barnabásnak. A 17. században a szomszédos Salamonfán birtokos Rátkayak vá-sároltak Gyalókán birtokot, így a község nagy része átment azoknak a Rátkayaknak a tulajdonába, akik a 18. század elején Zichy Ádám, Kéry László és Jely Pál mellett újból földesurak, vagyis telkesjobbágyok urai. Gyalóka a Rátkayak kezében újból betelepült telkesjobbágyokkal.

Majorság kft.

A 18. század közepén – valószínűleg zálog gyanánt – a kamalduli atyák birtokában volt. Az 1780-as évektől kezdve, a Rátkay-család kihaltával, a Meskó-család lett a birtokos. A múlt szá-zad első felében a község Molnár Lajos megyei tiszti főügyész tulaj-donát képezte. A paraszti birtokál-lomány 250 kishold szántóból állott, telkesjobbágyainak száma 20 körül mozgott. Lélekszáma 1787-től 1930-ig 223-ról 317-re nőtt. A gróf Meskó-család birtokában álló urasági major az összevásárolt kisnemesi telkekből alakult ki, 1790-ben 73 kh. szántó és 34 kh. rét tartozott hozzá. A Dömötör, Tóth és Varga nevű jobbágycsaládokkal 1671-ben, a Derdák, Kóczán, Pusztai és Németh nevűekkel 1728-ban talál-kozunk először. Gyalókai születésű volt Kóczán Ferenc kegyesrendi tanár és író (1801-1867). Az I. világháborúban 14 fő, a II. világháborúban 8 fő halt hősi halált. A két vh. között a falu birtokosa, az Újhelyi-család volt. A falu munkára fogható lakosságának a 10%-a volt zsellér 1-5 kh-on, 10%-a pedig cse-léd az újhelyi birtokon. Sem kiemelkedően gazdag, sem kirívóan szegény család nem volt ebben az időben. A falu nagy része a földművelésből élt, az iparosok kisebbségben voltak: kovács, cipész, asztalos, ács, kőműves. Volt még kocsmáros és vegyesboltos. A falu határát érintő Répce 3 malmot hajtott. A II. világháború idején a falu népe az Újhelyi-kastély pincéjében bújt, amíg a szovjet csapatok átvonultak. 1946-ban a gazdák többsége belépett a Kisgazda pártba. 1959-ben termelőszövetkezetet alakítottak. A 80-as évek második felében kor-szerűsítették a villanyvilágítást, ravatalozót építettek, orvosi rendelőt alakítottak ki. Napjainkban nincs intézmény a településen. Művelődési, sportolási lehetőség a szomszédos településeken, orvosi ellátás Zsira községben van.

Nevezetességei

A templom

Műemlék jellegű a homlokzati tornyos, egyhajós barokk, 1761-ben épült rk. Keresztelő Szent János templom. Eredeti népies barokk berendezése nagyrészt megmaradt, elsősorban a szobrokkal díszített oltár és a rokokó díszes orgona érdemel figyelmet. A templom melletti Nepomuki Szent János szobor a 18. század második feléből való. A temetőben régi sírkövek láthatók.

Következő községek

További községek